Lemészárolni a legyőzött ellenség minden harcosát? Ez még az antik római időkben sem volt divat, noha akkortájt nem sokat teketóriáztak. Volt ugyan rá eset, de mivel nehézkes volt, fáradalmas, és járvánnyal is fenyegetett, legtöbbször hagyták a fenébe. Amíg a szervezett rabszolgakereskedelem ki nem alakult, a tömeges foglyul ejtés sem volt nagy biznisz: hasznos munkát adni nem tudtak nekik, ellenben zabáltatni, őriztetni, óvni kellett őket, ha már bekerültek a portfolióba.
Így hát az iga alatti elvonultatást választotta a győztes. Mi volt ez? Nem több, mint hogy ledöftek két dárdát, derékmagasságban keresztbe tettek egy ökörigát vagy ha az nem volt kéznél, akkor jelképül egy harmadik dárdát, és a vert seregnek ez alatt kellett meghajolva elvonulnia, aztán mehettek Isten hírével, persze javaiktól megszabadítva, mezítelenül. Jobb esetben tunikában. Néha kaptak közben egy-egy baráti vesszőcsapást, de csak hogy gyorsabban haladjanak. És persze a vonulást a győztesek gúnyolódása és gyalázkodása kísérte.
Az iga alatti vonulás a legnagyobb szégyen volt, amivel férfiembert és kipróbált katonát alázni lehetett. A vonulást jajveszékelés, könnyek, mélységes bánat és szégyenérzés kísérte. Aki iga alatt valaha is elvonult, az addig nem nyughatott, amíg a kölcsönt vissza nem adta. Sokan azért jelentkeztek csatába valamelyik nép ellen, hogy visszafizessék az iga szégyenét.
Gyakori volt az öngyilkosság: volt, aki a vonulás előtt végzett magával, vagy kérte meg valamelyik társát, hogy fejezze le vagy szúrja szíven inkább, mint hogy a gyalázatot elviselje. Ezek fejét, karóba húzva, a menet hangulatának emelésére használták fel. Mások az átvonuláskor átélt érzelmi sokk hatása alatt végeztek magukkal.Akik hazaértek, azokat saját népük megvetése és fagyos csöndje fogadta. Barátaik, ismerőseik elfordultak tőlük az utcán, üzletfeleik elpártoltak. A szégyent a család, a Senatus és az Állam is magára vette. Halotti hangulat szállta meg a Várost, ami egészen addig tartott, amíg a kölcsönt vissza nem fizették. Vonultattak iga alatt Veii-belieket, etruszkokat, latinokat, samnisokat, volscusokat; az összes itáliai népet. Volt eset, hogy a rómaiak inkább csellel felrúgták a már kialkudott kapitulációt, beáldozva magát a consult, Manciust, csak hogy megmentsék a sereget az iga szégyenétől.
Hogy nézne ki mindez manapság? Elképzeltem, hogyan kommentálná ma egy közember, ha iga alatt vonultatnák el valamilyen politikai vétsége vagy veresége után.
- Képzeld vazzeg, úgy elbuktam az egészet, mint ide Lacháza. A város egész lóvéja ment a levesbe. Na mondom, ebből most tényleg gáz lesz... Szóval, jönnek a manusok, hogy kész az iga, fáradjak ki. Hogy mi a faszom van...? Kimegyek, látom, hogy a köcsögök leszúrtak két botot vagy husángot vagy mi a túrót, keresztbe egy harmadikat, így ni, mint egy alacsony focikapu, és mutatsák, hogy menjek el alatta. Aszittem beszarok, de tökre komolyan. Basztál már ilyet? Ilyen nincs, mondom, ennyi az egész cucc? Ennyi, mondja az egyik, csak még vegyem le előtte a zakómat, aztán nyomás. Na, hát jó, odamegyek, egy kicsit meg kellett hajulni, átmegyek alatta és kész. Eszem-faszom megáll, hogy ezek milyen seggek, öregem...! Aztán mondják, hogy mehetek haza. Jó, és akkor most semmi büntetés, balhé? - kérdem erre. Semmi. Na, gondolhatod, hogy iszkoltam, nehogy meggondolják, de közben majd beszartam a röhögéstől. Aztán megláttalak, és gondoltam, letolunk egy kupicát. ... Na, csirió! ... Mit is akarok mondani... Neked még nem szóltak?
SzéF
Lemészárolni a legyőzött ellenség minden harcosát? Ez még az antik római időkben sem volt divat, noha akkortájt nem sokat teketóriáztak. Volt ugyan rá eset, de mivel nehézkes volt, fáradalmas, és járvánnyal is fenyegetett, legtöbbször hagyták a fenébe. Amíg a szervezett rabszolgakereskedelem ki nem alakult, a tömeges foglyul ejtés sem volt nagy biznisz: hasznos munkát adni nem tudtak nekik, ellenben zabáltatni, őriztetni, óvni kellett őket, ha már bekerültek a portfolióba.
Így hát az iga alatti elvonultatást választotta a győztes. Mi volt ez? Nem több, mint hogy ledöftek két dárdát, derékmagasságban keresztbe tettek egy ökörigát vagy ha az nem volt kéznél, akkor jelképül egy harmadik dárdát, és a vert seregnek ez alatt kellett meghajolva elvonulnia, aztán mehettek Isten hírével, persze javaiktól megszabadítva, mezítelenül. Jobb esetben tunikában. Néha kaptak közben egy-egy baráti vesszőcsapást, de csak hogy gyorsabban haladjanak. És persze a vonulást a győztesek gúnyolódása és gyalázkodása kísérte.
Az iga alatti vonulás a legnagyobb szégyen volt, amivel férfiembert és kipróbált katonát alázni lehetett. A vonulást jajveszékelés, könnyek, mélységes bánat és szégyenérzés kísérte. Aki iga alatt valaha is elvonult, az addig nem nyughatott, amíg a kölcsönt vissza nem adta. Sokan azért jelentkeztek csatába valamelyik nép ellen, hogy visszafizessék az iga szégyenét.
Gyakori volt az öngyilkosság: volt, aki a vonulás előtt végzett magával, vagy kérte meg valamelyik társát, hogy fejezze le vagy szúrja szíven inkább, mint hogy a gyalázatot elviselje. Ezek fejét, karóba húzva, a menet hangulatának emelésére használták fel. Mások az átvonuláskor átélt érzelmi sokk hatása alatt végeztek magukkal.Akik hazaértek, azokat saját népük megvetése és fagyos csöndje fogadta. Barátaik, ismerőseik elfordultak tőlük az utcán, üzletfeleik elpártoltak. A szégyent a család, a Senatus és az Állam is magára vette. Halotti hangulat szállta meg a Várost, ami egészen addig tartott, amíg a kölcsönt vissza nem fizették. Vonultattak iga alatt Veii-belieket, etruszkokat, latinokat, samnisokat, volscusokat; az összes itáliai népet. Volt eset, hogy a rómaiak inkább csellel felrúgták a már kialkudott kapitulációt, beáldozva magát a consult, Manciust, csak hogy megmentsék a sereget az iga szégyenétől.
Hogy nézne ki mindez manapság? Elképzeltem, hogyan kommentálná ma egy közember, ha iga alatt vonultatnák el valamilyen politikai vétsége vagy veresége után.
- Képzeld vazzeg, úgy elbuktam az egészet, mint ide Lacháza. A város egész lóvéja ment a levesbe. Na mondom, ebből most tényleg gáz lesz... Szóval, jönnek a manusok, hogy kész az iga, fáradjak ki. Hogy mi a faszom van...? Kimegyek, látom, hogy a köcsögök leszúrtak két botot vagy husángot vagy mi a túrót, keresztbe egy harmadikat, így ni, mint egy alacsony focikapu, és mutatsák, hogy menjek el alatta. Aszittem beszarok, de tökre komolyan. Basztál már ilyet? Ilyen nincs, mondom, ennyi az egész cucc? Ennyi, mondja az egyik, csak még vegyem le előtte a zakómat, aztán nyomás. Na, hát jó, odamegyek, egy kicsit meg kellett hajulni, átmegyek alatta és kész. Eszem-faszom megáll, hogy ezek milyen seggek, öregem...! Aztán mondják, hogy mehetek haza. Jó, és akkor most semmi büntetés, balhé? - kérdem erre. Semmi. Na, gondolhatod, hogy iszkoltam, nehogy meggondolják, de közben majd beszartam a röhögéstől. Aztán megláttalak, és gondoltam, letolunk egy kupicát. ... Na, csirió! ... Mit is akarok mondani... Neked még nem szóltak?
SzéF
Utolsó kommentek