SzéF írása
Sok polgártársamnak lehet olyan érzése, élménye mostanában, hogy valami teraszon ücsörög, és onnan nézi az ország életét. Nincs köze ahhoz, amit lát. Csupán nézegeti, rátekint olykor, és inkább beszélget azokkal, akik a teraszon hasonlóan éreznek. Lent és kint, a lüktető életben viszont egyre feltűnőbb a páviánok térhódítása. Az agyament, összevissza beszélő, handabandázó, baromságokat tülkölő, magukat tukmáló őrültek köre biztatóan tágul. Közülük is kimagaslik Kerényi Imre dicső alakja, aki a kapott stallummal élve azt nem csak viseli, de gyakorolja, fejleszti, korrigálja és megújítja azt. És innen a tények,szikár és rövid értelmező megjegyzésekkel.
Kerényi: Nagyobbra kell cserélni az alaptörvény asztalait
Az Alaptörvény Asztala beváltotta a hozzá fűzött reményeket (tehát az asztalok előbb megismerkedtek a hozzájuk fűzött reményekkel, majd szorgos ácsorgásukkal be is váltották azokat, elismerés illeti az asztalokat!) , állampolgárok tömegei (bár itt Kerényi adós marad a konkrét számmal, de ha tömegekről beszélünk, akkor százezres tételekben szokás kalkulálni) igényelték a dedikált törvényszöveget – írja Kerényi Imre kormánymegbízott a jegyzőknek és önkormányzati hivatalvezetőknek címzett „kör-emailben”.
További jó hír, hogy az érintett vezetők számára korábban elküldött díszkötet a projekt végeztével az önkormányzat, illetve a kormányablak tulajdonába száll át (eddig csak ott ácsorgott a kormányablak, szegényen és nincstelenül, mint a templom egere, de az ablak most emelt fővel tekinthet a tágra nyílt horizont felé, hiszen tulajdona lett hirtelen, nem is akármi, hanem egyenesen a díszkötet. Kevés ablak mondhatja ezt el magáról, legtöbbje csak a rátapadt szutyokkal, szmoggal és galambszarral büszkélkedhetik, de nem úgy a kormányablak!)
Az örömteli eseménynek azonban van egy kis hátulütője is, nevezetesen az, hogy a „Díszkiadás” mérete miatt szükségessé válhat az asztalok átrendezése vagy nagyobb asztal igénybevétele. (Hát igen. Ez bizony hátulütő a javából. Hátulról ennél nagyobbat ütni ritka dolog. A díszkiadás irdatlan mérete még az amúgy feldicsőült asztalok - áldassanak!!! - kapacitásait is meghaladja. Ezáltal a tisztességben megőszült asztalokat lecserélik - brrrr! - vagy ami még ennél is megszégyenítőbb: átforgatják. Ha csak egy pillanatra is az asztalok helyébe képzeljük magunkat, akik előbb beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, majd csúfos hálátlansággal átforgattatnak - a mély együttérzés hullámai öntenek el bennünket.)
Kerényi információi szerint már több önkormányzat foganatosított asztalcserét. (A magasságos Égnek hála, több önkormányzatban nem málé és bámész Pató Pálok ücsörögnek, akik szotyit köpködve várják az utasításokat - tisztelet nekik!!! - , hanem a helyzethez rugalmasan alkalmazkodó, tettre kész és innovatív közszolgák, akik érzékelve a díszkötet és az asztal mérete közt feszülő feloldhatatlan ellentétet, intézkedésbe lendültek, és nem ám a könnyebb utat választották, vagyis nem kisebb könyvet szereztek be, hanem a nagyobb asztal beállításának embert próbáló és rögös útjára léptek, de céljukat már elérték, szemben a még tétovázókkal és élhetetlen fajankókkal.)
A kör-emailben Kerényi kifejti: az asztal elhelyezése akkor jó, ha a kijelölt munkatárs szemszögébe esik, mert sok helyen ez a munkatársa ad információt a vendégeknek. (Ez is teljesen rendben van, és nagyon furcsálljuk, hogy egy teljes évnek kell haszontalanul eltelnie ahhoz, hogy valaki erre az anomáliára rámutasson. Nem is véletlen, hogy Kerény Imre az, hiszen őt ruházta fel a hivatali minőség az éleslátás eme képességével. vagyis hogy meg kell fogni a kijelölt munkatárs szemszögét, azt ki kell emelni a szeméből és megfelelő irányba kell fordítani. Ez az irány pedig mi lehetne más, mint a vendég irányszöge, vagyis ahol ő éppen áll. Vagy ül. Vagy van. Vagyis az adott tér egy adott szegmensét tölti be. Ez a bonyolult feladat fizikailag úgy oldható meg, hogy a munkatársból kiemelt szemszöget előbb magnetizáljuk, majd a vendégekre hatalmas vasmellényt csatolunk, minek következtében a szemszög meggátolhatatlanul fog feléjük fordulni. Még ha akarják, akkor sem tudják a kijelölt munkatárs szemszögének rájuk irányultságát elkerülni. A hivatali idő végeztével a szemszöget a munkatárs szemébe vissza kell illeszteni, ellenkező esetben számára az éjszakai órák idejére szemszögigénybevételi pótdíj fizetendő.)
Mindezek után Kerényi 5 pontban ad konkrét tanácsokat – például: ”Látható és forgatható legyen a Magyarország Alaptörvény című zsebfüzet” -, végül újabb jó hírrel zárja levelét: „A tapasztalat szerint a laza zsinórral az asztalhoz rögzített kiadványokban nem esik kár.” Vagy ha mégis, újabb példány igényelhető. (Ezek is időszerű, ésszerű és fölöttébb praktikus javaslatok, mert hiszen a nem látható alaptörvényt nem lehet elolvasni, ezáltal a látogató megfosztatik a dokumentummal való mélyebb megismerkedés lehetőségétől. Ugyanígy, ha a kiadvány nem forgatható, hanem mondjuk oda van csavarozva vagy ragasztózva, netán gémkapcsozva a dicsőséges asztal felületéhez, akkor nem lapozgatható kedvünkre. A laza zsinórral rögzítés által elkerülhető károk terén a legvadabb fantáziát engedi szabadjára Kerényi, mert vajon mi lehetett a sorsa azoknak a dokumentumoknak, amelyek nem részesültek ebben a védelemben, esetleg megtiporták, eltépték, felnégyelték szerencsétleneket? - dicsőség az emléküknek!)
Nos, hirtelen ennyit a páviánokról.
Utolsó kommentek