„Simicska Lajos a Közgép tulajdonosa.” Futótűzként terjed a hír a blogokban, napi- és hetilapok internetes kiadásaiban, bár az információt elsőként közlő nol.hu az ezt bizonyító dokumentumot egyelőre nem tette közzé.

Miért fontos ez, tehetnénk fel a kérdést, hiszen mindenki, akit foglalkoztat a téma, sejtette, hogy Simicska és a Közgép nem távoli ismerősök csupán. És lássuk be: mára az ilyen „közeli” emberekkel és cégekkel betelt a padlás, hiszen az elmúlt húsz évben számtalan „na és”-sel végződő ügy került már napvilágra.

A Közgép és eddig titkolt tulajdonosának ügye mégis fontos állomása a politikai-üzleti összefonódás történetének. Egyrészt azért, mert ma a közbeszerzések útján magánkézbe vándorló közpénzek nagysága messze meghaladja az eddig „szokásosat”. Gondoljunk bele: az annak idején az SZDSZ válságát megalapozó Tocsik-ügyben „mindössze” 800 millió forintról volt szó, míg a Közgép esetében szerény becslések szerint is több milliárdra rúg az összeg.

Másrészt azért, mert Simicska Lajos eddig megfoghatatlannak bizonyult. Írt róla ugyan a sajtó bőven, de rendre csak óvatos utalásokkal, sejtetésekkel, amelyek megalapozták ugyan a gyanút, de meg nem erősítették azt. Simicska ennek megfelelően rendre agresszíven reagált, ami meg is tette a hatását azzal, hogy a cikkeket író kezek óvatossá váltak.

Annak, hogy Simicska és a körülötte lévő üzlet- és immár kormányzati emberek ügyeiről egyre többet cikkeznek, több oka lehet. Az oknyomozók rátermettsége, az üzleti életben megjelenő ellentétek, de akár az is, hogy a telhetetlen száj ezúttal túl nagyot akart nyelni a politika rovására. A Simicskáról megjelent információ ugyanis nem jelenhetett volna meg egy, a közbeszerzési törvény új módosítása nélkül, amely szerint nem juthat közpénzhez olyan cég, amely nem fedi fel tulajdonosi hátterét. E jogszabály nyomására nyilatkozott végül Simicskáról a Közgép vezérigazgatója. Nehezen hihető, hogy a kormány feje ne lett volna tisztában a módosítás következményeivel. Ha tudta, hogy ennek alapján rövidesen nyilvánosságra kerül a tulajdonos neve, akkor merészet lépett. Simicska befolyása a gazdasági és a politikai életre nem kicsi, ez nyilvánvaló. A nyilvánosságtól tartózkodó, az üzleti ügyeit firtató kérdésekre rendre vehemensen reagáló üzletember ereje – túl az üzleti sikerein – lemérhető abban is, hogy emberei az elmúlt két évben fontos állami, egyre növekvő hatalmat biztosító pozíciókban jelentek meg.

Mindezek tükrében érdekes fejlemények várhatóak – bár kétségeink nincsenek: azok nem a korrupció elleni harcról, sokkal inkább az üzleti és a politikai hatalom átrendeződéséről szólnak majd.