Új Köztársaság

SzéF írása

Feláll (mert hát megteheti) a magyar törvényhozásban, a demokrácia templomában egy halk szavú, szelíd kinézetű, ismeretlen ember, és nekiáll felszaggatni az évszázados sebet, felidézni az örök szégyent. Csak úgy, mert most ezt lehet. A halkszavú, szelíd ember támad. Udvariasan és kifogástalan mondatokkal bevádolja a demokráciát, mert az még mindig nem kezeli az "igazságnak" megfelelően a tiszaeszlári pert, a vérvádat, a már ezerszer ellenbizonyított történetet. Beszéde folyamatos és félreérthetetlen, de hazug és gyalázatos. Arra lyukad ki, mert neki ide és csakis ide szabad konkludálnia, hogy már akkor is (értsd: ma is), a nemzetközi zsidóság akadályozta meg az ügy kivizsgálását és a méltó büntetés kiszabását, mivel az ország el volt nekik adósodva, és a bíróságra felső-külső-belső nyomás lett gyakorolva.

Nem tudom, és nem is érdekel, hogy a parlamenti ülésszak  melyik órájában történt ez. Lehet, hogy éjjel, amikor már kevés honatya dülöngél álomittasan a székében. Bánom is én. Megtörtént. És a teremben nem kezdett el ordítani senki. Nem kapta fel a fejét senki. Nem szólt be neki senki. A baloldal sem, ha még ott volt egyáltalán, és nem valamelyik zavaros piszlicsáré pártügyével volt sürgősen elfoglalva. Vagy annyira tudatlan, hogy nem is értette meg hirtelen, miről is van szó.

Hogy félreérthetetlen legyek: nem küldte el a büdös picsába haladéktalanul senki  a halkszavút. A szerény külsőt öltő fenevadat. Hanem a parlamenti illemnek megfelelően végighallgatták a sokperces gyalázatot, majd udvariasan megadták a szót a kormánynak. (A vakvéletlen folytán éppen párttársa, egy másik szelídnek álcázott elnökölt...) Egyetlen vígasz, hogy Fónagy János államtitkár - nem csak zsidósága, de embersége mentén is -  sajnos túl udvariasan, bár visszafojtott indulattal, helyére lökte a szörnyeteget. Illetve inkább csak figyelmeztette. De ez kevés. Nagyon kevés. A magyar parlament nem hozott az első adandó alkalommal haladéktalanul és minden más ügyet megelőzően elítélő vagy elhatárolódó határozatot, a felszólalásnak semmiféle következménye nincs és nem is lesz, és így tolja be a libaszaros lábát egyre beljebb a demokrácia valamikor tisztán tartott szalonjába a Szégyen.

Eötvös Károly forog a sírjában. Lázár frakcióvezető, Kövér házelnök és mások, akik egyébként oly kényesek a parlament tisztességére - kussolnak. A baloldal lapít. Szó nem hallik, lehellet fennakad...