Új Köztársaság

Úgy fest, hogy 2014-től robbanásszerűen megnő a regény- és drámaíró, költő, zenész, színész, versmondó, operaénekes, szobrász és portréfestő, filmrendező valamint a legnagyobb prímszámot illetve az amazonasi zöldszemű békacápát kutató parlamenti képviselők száma, mivel más kereső tevékenységet a gombnyomogatás mellett nem vállalhatnak majd.

És ez jó dolog. Ennek nagyon lehet örülni.

Például írhatnak majd szonettet, tonnaszám. Ez új iparágat fog létrehozni, mert a képviselő persze nem tud szonettet írni, hisz' fingja sincs a jambusokról és egyéb hülye kellékeiről e versformának (abab abab cdc dcd), ezért meg fog kérni stikában írókat (néger, stróman, horse), hogy pár ezer forintért gyártsanak neki szakmányban szonettet, ezeket Lászlóné minisztériumával kiadatja, a jogdíjat zsebre vágja, és máris mindenki jól járt.

Ennek folytán gyökeres változások tanúi  lehetünk majd a közviták stílusában is. A házelnök a Nessun Dormát énekelve nyitja meg az ülést, majd a szólásra emelkedő szocialista frakcióvezetővel tercel neki a guardi le stelle che tremano d'amore, e di speranza! sorhoz. Az LMP szónoka így kezdi a miniszterelnökhöz címzett interpellációját: Já kvám pisú... A fideszes frakcióvezető hatalmas kivetítőn mutatja be gonzó stílusú tényfeltáró riportját a hódmezővásárhelyi ERSTE bankfiók viselt dolgairól, amiért helyben Prima Primissima díjjal jutalmazzák.

Wittner Mária csinos haikuban ecseteli a kommunista múltat, ezt Vona Gábor lágy pasztellbe álmodott önarcképének leleplezése követi, hangulatos szoci lantkísérettel. A terembe háromezer közmunkás egy irdatlan carrarai márványtömböt cipel be, melyből Semjén Zsolt ott, helyben megfaragja a "Többletjövedelmeitől megfosztott népképviselő" megrendítő alakját, melyet a házelnök intézkedésére haladéktalanul a Károlyi szobor helyére vitetnek, szolgabírák, zászlósurak és nádorispánok színpompás karéjától övezve.

A fellépő művészek természetesen a parlamenti pénztárban azonnal felvehetik szerzői és előadói jogdíjaikat.

A Ház magas szellemi példája jótékony záporként öntözi meg a közélet és a mindennapok csonttá szikkadt talaját. Művészet, irodalom új életre kel, és Budai Gyula verseskötetét szorongatni randira menet: Bíbor merengések Calabria szent nyomorúságáról (a CBA kiadásában), az lesz majd igazán kúl.