Borókai uram, ezt nem kellett volna. Amennyi lóláb ebből a zsörtölődésedből kilóg, azzal etetni lehetett volna a fél II. Hadsereget. Elsősorban is nem igazán tudom, magadat akartad-e mosdatni ezzel a cikkel vagy a Schmittet. Gondolom elindult az előzővel (hogy jaj, tanító bácsi, tényleg, de igazán nem én akartam, hogy megjelenjen egy ilyen csúnya cikk), aztán gyorsan lementél kutyába, és nem tudtad megállni, hogy körbe hányd a territóriumodat.
Újságíróként - remélem Stumpf András nem haragszik meg, hogy így illetlek - kellene tudnod: az aláírt publicisztika és a szerkesztőségi cikk között az a különbség, hogy az előbbi nem feltétlenül kell vonalas legyen. Tehát amiatt kidobni egy már megjelent cikket, mert nem egyezik a véleményeddel, oktalan dolog. Ha politikusként tekintek rád - és igen -, akkor rendben van a Stumpf-cikk törlése, mert mégis milyen dolog az, hogy aki a te alattvalód, az csak úgy írogasson a saját feje után. (Nem lehet hogy abból adódott a renitensség, hogy nem közölted elég világosan Stumpffal, hogy ez nem munka- hanem hűbéresi viszony?) Ugyanakkor XXI. századi emberként meg azt kellett volna tudnod, hogy a cikk nem fog eltűnni, mert a netről nem lehet dolgokat eltüntetni. Ennyit a fjordokról, és akkor hadd térjek rá a cikkre.
A cikked hangvételében szeretne kimért, tisztességes, fogalmazásában tárgyilagos lenni. Ez körülbelül annyira sikerült, mint Szopós Gizinek munkaruhában elvegyülni a Keresztény Úriasszonyok Egylete elnökségi ülésén. Még az első bekezdés rendben, ahol leírod, hogy Schmitt csak nimbusz gyanánt került a helyére, nem pedig képességei, alkalmassága folytán. (Mondd Borókai fiam, nem lesz ebből bajod neked?) Innentől azonban már-már Magyar Nemzet-i, azon belül pedig a szinte elérhetetlen pilháli mélységekbe merülsz le.
Valótlanul állítod, hogy a tényfeltáró bizottság politikai ügyben tárt fel tényeket. Ez ordas hazugság. Ezzel szemben az az igazság, hogy a doktori disszertáció ügyében tették. Mellesleg minden olyan dolog, ami egy aktuális politikai szereplő mocskáról szól, politikai ügy. Tehát a plagizálás felderítése az volt. A Lufi Bácsi kipukkasztása szintén az lesz. De te kipécézted az egész ügymenetből az egyetlen nem politikai elemet.
Csak azért, mert az egyetem nemes rektorának ándungja nincs arról, hogy egy tudós hogyan kell viselkedjék, és pitiző kiskutyaként odacsóválta magát a miniszterelnökhöz, hogy eligazítást kérjen tőle, mitévő is legyen, még nem válik a tényfeltárás folyamata politikaivá. Schmitt majd erősen kell vigyázzon, hogy első nyugdíjas napján, amikor, megy az Akácfa utcába az elvesztett gerincéért, nehogy a rektor úrét vigye haza.
Aztán meg jössz azzal, hogy a balhét a nemszakma plankolta fel. Ócska rizsa. Illetve érvelési hiba, mellyel a bűn felismerőjének hiteltelenítésével (argumentum ad personam ) próbálod kisebbíteni Plagi bácsi sumákolását.
Aztán rögtön jössz azzal, hogy rég feledésbe merült a dolog. Ez egy olyan érvelési hiba, amit talán nem is kategorizáltak, vagyis amelyben maga az érv kimondása cáfolja a saját tartalmát. Nem kizárt, hogy úttörő jellegű felfedezést tettél a retorika tudományában. Merthogy épp a feledésbe merült témáról folyik a te szavad is, ugyebár.
Majd jössz a botrányt nyilvánosságra hozó újságíró csesztetésével, aki ugye biztos nem rendes ember, mert névtelenkedik. Ez ismét az argumentum ad personam. Majd az oknyomozó szót idézőjelbe teszed, pedig hát kevés oknyomozósabb munka létezik, mint egy disznóság felderítése és annak alapos dokumentálása.
És végül az újabb érvelési hiba: hogy mindez a Köztársasági Elnök presztízsének leértékelése miatt történt volna. Miután kiderült, hogy az öregúr egy bolti szarka, a presztizse persze a búvárbéka szintről a bányászbákáéra süllyedt, de ettől még ez egy post hoc ergo propter hoc érvelési hiba.
Tehát egy bekezdésen belül porig aláztad önmagadat, amire amúgy semmi szükség nem lett volna, csak azt kellett volna azt mondani a telefonba a tartótisztednek, hogy "alázatosan emlékeztetlek kegyelmes uram, az ügy már kipattant, ezen bármilyen további megnyilvánulással csak rontani tudnék". Oké, nem kaptál volna jutifalatot, de lesz itt még elég hazudozni való a későbbiekben, amivel majd visszahízeleghetted volna magad.
És miután hülyét csináltál magadból, nem hagyod abba. Jössz azzal, hogy a dolognak nincs jogi relevanciája. De van, esengek alássan, van! Ezek után ugyanis el kell venni a doktori címet a szegény zoknibábtól, ami kifejezetten jogi aktus.
És mintegy odavetve, félvállról Gyurcsányozol is egy cseppet, mert magára valamit is adó alattvaló ezt ki nem hagyhatja a cikkéből (19/2006. X. 23. sz. V.U., 4. paragrafus 3. bekezdés).
A vége tájt még próbálod elmismásolni a dolog jelentőségét, mondván: "Schmitt Pál olyan ügybe keveredett". Persze te is tudod, csak az olvasóidat hiszed hülyének, hogy ők nem tudják, hogy az nem "keveredés", amikor füstölgő pisztollyal fogják el a hulla mellett az embert. A hulla, na, az keveredett az ügybe, de a gyilkos bizony aktív cselekvő volt. Persze lehet hogy igazad van annyiban, hogy még ezt az összeollózott cuccot se maga a lopós bácsi gányolta halomba, hanem egy csicskája (legalább azt nem kell neked elmagyarázni, mi az a csicska).
Gondolom ő lehetett, aki most elment a HVG-hez és kiteregette a szennyest, bár a mi Schnitt elnök urunk szellemi kvalitásaitól éppen kitelik, hogy ő maga anekdotázta el a dolgot két vaníliás karika között valakinek. Az előbbi esetben érdemes lesz megoknyomozni a névtelen vízihullákat a közeljövőben.
Fejlemény: www.facebook.com/permalink.php
Utolsó kommentek