Új Köztársaság

SzéF írása

 Ül egy szürke ember (szürke haj, szürke ruha, semmi feltűnő) valami bizottság előtt. A szürke ember meggyőző. Egyszerű szavai és azonnal érthető mondatai nem tűrnek ellentmondást. Nem is volna mit felhozni ellene. A szürke ember fel van háborodva. A szürke ember nem erre szerződött. "Elveszítjük a vidéket!" - mondja. "Nem ezt ígértük a vidéki fiataloknak..." - a saját táborát, saját oldalát, saját politikai körének tisztességét félti.

 Néhány kínos példát hoz, érzékeltetve az állami földtulajdonnal kapcsolatos furcsa eljárásokat. Szolnoki ügyvéd zavaros hálózata viszi el a földet helyiek elől. Indoklás nélküli pályázati döntések, tutira fogadó magabiztos bennfentesek, akiknek soha semmi közük nem volt a földhöz. Nincs is eszközük, nincs is szaktudásuk, mással fogják megműveltetni.

 A szürke ember állításai és erkölcsi haragja megfellebbezhetetlen. Nem száll vele vitába senki. Talán még cáfolatra sem méltatják, csupán igaza lesz. Esetleg egy kicsit rombolnak majd a tekintélyén, az autoritásán. Netán elnézően legyintenek, és lesz, aki ellenséget farag gyorsan belőle. De mindegy is, mert már nincs a helyén. Már csak egy akadékoskodó szakértő és "talpas" képviselő, akire nem kell figyelni. Állását is inkább odahagyta, talán hogy szabadabban mondhassa, amit mondania kell.

 De a hitelét megőrizte. Jegyezzék meg a nevét, mert az Új Köztársaságnak érdeke, hogy még sokat halljunk róla. Ángyán Józsefnek hívják.

SzéF